Miért nehéz kikapcsolni, amikor végre lenne rá időd?

Amikor végre leültél pihenni, a gondolataid akkor sem állnak meg. 

Senkinek sem kell bemutatni azt, amikor egész nap rohanásban van, intézi a feladatokat, figyel másokra, próbál mindenhol helytállni, majd amikor végre lenne néhány nyugodt perce, egyszerűen nem tud kikapcsolni.

Eszedbe jut, mit kell még intézni, mit felejtettél el. Milyen teendők várnak holnap. Közben még az is megfordul a fejedben, mi mindent megcsinálhattál volna az idő alatt, amit most egy kis szusszanással töltesz.

Pedig a pihenés nem elvesztegetett idő. Mégis a legtöbbször épp ezt a legnehezebb megengednünk magunknak.

Amikor a tested megáll, de a gondolataid tovább rohannak

A mindennapokban rengeteg inger, feladat és elvárás ér bennünket. Munka, család, háztartás, határidők, mások igényei - és mindaz, amit még saját magunktól várunk el. Ehhez szorosan kapcsolódik egy másik szokásunk is: a képernyő görgetés. Úgy érezzük, amikor végre leülünk a telefonunkkal, és videókat nézünk vagy a közösségi médiát böngésszük, akkor kikapcsolódunk. Hiszen ilyenkor nem dolgozunk, nem intézünk semmit. 

A látszólagos pihenés közben azonban folyamatosan újabb és újabb ingerek, képek, hangok és információk érik az idegrendszerünket. A gyorsan változó tartalmak könnyen fenntartják a figyelmünket, gy nem feltétlenül kapunk valódi szünetet. 

Ennek az elalvás előtti szakaszban is jelentősége lehet, Az esti képernyőhasználat élénkítő tartalmak fogyasztása megnehezíti a lelassulást és az elalvást. Hiába pihen tehát a testünk, a gondolataink tovább pörögnek.

Idővel megszokjuk, hogy mindig készenlétben vagyunk. Figyelünk, tervezünk, reagálunk. Amikor pedig végre csend vesz körül bennünket, nem feltétlenül érkezik meg vele a nyugalom is. 

Ez nem azt jelenti, hogy valamit rosszul csinálsz. Egyszerűen előfordul, hogy már annyit volt feszítve az idegrendszer, hogy nem emlékszik, hogy kell elhalkulni belülről is. 

Miért érezzük úgy, hogy a pihenést ki kell érdemelnünk?

Sokan csak akkor engednek meg maguknak egy kis nyugalmat, ha minden feladatukkal végeztek. 

Csakhogy a feladatok ritkán fogynak el teljesen. 

Mindig akad még egy elintéznivaló üzenet, egy beeső probléma, amit jobbnak érzünk mielőbb megoldani. Ha a pihenést ahhoz kötjük, hogy minden mással végezzünk, könnyen előfordulhat, hogy saját magunkra már nem jut időnk.

Pedig nem kell megvárnod a kimerültséget ahhoz, hogy megállj. ( A fáradtság és a kimerültség közti különbségekről egy korábbi blogban már írtam)

Nem kell különleges alkalom, vagy extra teljesítmény. A pihenés nem jutalom, vagy kiváltság. Alap szükséglet.

Ez egy fontos üzenet: Nem csak akkor számítasz, amikor valahol épp szükség van rád!

Néha a legkisebb szünet is számít

A kikapcsolás mindenkinek mást jelent: séta, zenehallgatás, egy forró tea, meditáció, sport. masszázs, relaxáció. A lényeg: kiszakadni a hétköznapok mókuskerekéből. 

Egy a közös mindegyikben: arra vágyunk, hogy ne kelljen figyelni, szervezni, megoldani. Csak megérkezni a pillanatba, és egy kicsit kizárni a külvilágot. 

Nem kell órákban gondolkodni. Az is lehet egy lépés, ha tudatosan hagysz magadnak néhány percet, amelyben már nem listázod a következő feladatokat. 

Érdemes megtalálni azokat az élményeket, amelyek segítenek neked ebben. Nincs általános recept, nem kell ugyanúgy pihenned, mint másoknak.

A lényeg, hogy a saját igényeidnek adj teret. 

Amikor végre te kerülsz középpontba

A Sensory Relax épp ezért született: hogy legyen egy hely, ahol egy kis időre nem kell megfelelned senkinek. 

A scratching/ASMR alapú relaxáció során gyengéd simogató érintések és nyugodt környezet kellemes, kikapcsoló élményt kínál. Mindenki másként éli meg ezt az érzést, de sokak számára épp az egyszerűségében rejlik a különlegessége. 

Nem kell beszélgetned, ha nem akarsz. Nem kell semmit sem. Nincs olyan, hogy "kell". Ez az idő rólad szól. 

Engedjük el a rossz berögződéseket

Fontos dolog még, hogy attól félünk, hogy ki mit fog szólni, ha pihenek. Lusta vagyok? 

A "rest" bélyeg már nem él, mégis annyira belénk ivódott a generációkon átívelő félelem attól, hogy ki mit gondol rólam, hogy már nem is merünk pihenni. Gondoljunk bele: hányan vagyunk úgy, hogy épp ülünk, valaki benyit a szobába, és mi felpattanunk, mintha épp csináltunk volna valamit. De miért? Ez az, ami ösztönösen jön, mert ezt nevelték belénk, a szüleinkbe, a nagyszüleinkbe stb stb. Véleményem szerint ideje megszakítani tudatosan ezt a láncot. Ideje azt érezni, hogy a pihenés nem azonos a lustasággal. Ha éhes vagyok, eszek. Ha szomjas vagyok, iszok. Ha fáradt vagyok, pihenek. Ez ennyire egyszerű. 

Tudom, hogy vannak olyan családok, ahol nehezített az élethelyzet, például egy vagy több sérült vagy SNI státuszú gyermekkel. Itt még a lelkiismeret furdalás is közrejátszik, hiszen ilyen helyzetben a szülő tényleg a gyermekéért él. De hiszem, hogy ha kiürülünk, már nem lesz miből adnunk, így itt is szeretném felhívni a figyelmet a Sensory Relax vállalására: ezen szülőknek állandó 50%-os kedvezmény jár. Illetve hamarosan szeretném elindítani a házi szolgáltatást, hogy minél több emberhez eljusson. Mert mindenki megérdemli a pihenést. 

Mert te is számítasz. 💜